Ez a nap vidám hajókázással kezdődött: vettünk Helsinki városkártyát, és rögtön fel is használtuk egy hajós városnézésre. A Vásártérről indult a sétahajó, hogy aztán 1,5 óra alatt egy kicsit megismerjük Helsinki szigeteit és félszigeteit.Nagyon szép volt, de sikerült úgy leégnünk, hogy közben néha fáztunk a nagy szélben. A mai 30 fokos hőség egyébként nem tipikus finn időjárás még nyáron sem, általában nem megy 28 fok fölé.

Helsinkihez nagyon sok pici sziget tartozik - ezek egy része állami tulajdonban van és szabadon látogatható (vagy nem annyira, mert például valamely állam nagykövetsége található rajta), más része pedig magántulajdonban van. Ezeket a finnek nyilván kisebb-nagyobb vízi alkalmatosságokkal közelítik meg, de télen akár egy korcsolya is elég lehet, mivel a tenger felszínén kb. 1 méter vastag jégréteg képződik. 

Útközben megismerhettük Helsinki nagy büszkeségeit is, a jégtörő hajókat, amelyeket Finnország 100. születésnapjára adtak saját maguknak. Most nincs semmi dolguk, békésen pihennek a kikötőben.

A hajókirándulás után betértünk egy boltba ebédért (valami szószos gombócokat szereztünk be, nagyon finomak voltak). Gondoltuk, talán nem kellene már rögtön az első napon elkésni.

Az Erasmus-kurzus délután 2-kor kezdődött. Mi rendes lányokként már háromnegyedkor útra keltünk, és még így is majdnem 10 perccel a kezdés előtt megérkeztünk. Ebből sejteni lehet, hogy a képzés helyszínéhez igen közel sikerült szállást találnom. Izgatottan vártuk a találkozást a csoporttal, akivel finnországi tartózkodásunk hátralévő napjait gondoltuk eltölteni.

Már az első percekben kiderült, hogy a társaságra nem lesz panaszunk: volt három törökünk (akik rossz hírük ellenére soha nem késtek el), három olaszunk (akik rossz hírük ellenére soha nem késtek el), két horvátunk, két csehünk és három magyarunk (akik azért csak beestek az utolsó pillanatban). A kurzus (Introduction to the Finnish Education Model) vezetője Mirjami volt az Europass részéről. Az első nap természetesen az ismerkedésről szólt: a bemutatkozáshoz képeket kellett kiválasztani, amelyek minket és a tanításhoz fűződő viszonyunkat ábrázolják.

 Megismertük egymás iskoláit is - már most lehetett irigykedni, avagy szörnyülködni. Az ismerkedést a közeli sörözőben folytattuk.

 Mivel még csak 9 óra volt és a Nap még szépen sütött, Katival elmentünk egy kicsit villamosozni: a Sibelius-parkban megnéztük a Sibelius-emlékművet.

Miután kigyönyörködtük magunkat az orgonasípokban és tisztelettel adóztunk a finnek nagy zeneszerzőjének, a sport felé kanyarodtunk el. Az Olimpiai Stadion megtekintése előtt átvezetésképpen megtekintettük a kacsák és finnek közös futását.

Az 1952-es Olimpiára épült sportlétesítményeket a mai napig használják sporteseményekre és koncertekre. A toronyba is fel lehet menni (nyilván nem 22:46-kor), és állítólag remek kilátás nyílik Helsinkire. Ezt mi már nem fogjuk megtudni, legalábbis nem ezen a nyáron.