Ezen a szép pénteki nyári napon szinte meleg volt Izlandon. Mondjuk szerintem itt valahogy máshogy mérik a fokokat, mert a 13-14 Celsius fok nekem sokkal többnek tűnik, és rendszerint melegem van. Főleg az apartmanban, de ott szerintem valami huncut melegvizes cső tekereghet alant, ami jó melegen tartja például a bőröndömet is. Ez azért nagyon fontos, lássuk be.

Délelőttre egy külsős programunk volt: az izlandi Parlament épületébe látogattunk el. Amikor a térképen keresgéltem, hova is kell menni, megdöbbenve láttam, hogy már többször is elmentünk mellette, sőt le is fényképeztem, csak éppen az nem tűnt fel, hogy ez egy ilyen fontos épület: nem állnak előtte se dísz- se dísztelen rendőrök, se katonák. Csak simán ott van az épület. Egy kedves fiatal hölgy fogadott minket, aki büszkén megjegyezte, hogy ő is tanár, ezért különösen örül ennyi tanárnak. Érdekes, hogy a tengerészeti múzeumban is ugyanezt mondta a nekünk kávénak tűnő folyadékot hozó hölgy...

Mielőtt beléptünk volna az épületbe, idegenvezetőnk, Helga mesélt egy kicsit az intézmény és az épület történetéről. Az izlandiak nagyon büszkék arra, hogy övék a legrégebbi modern demokrácia (az első parlamenti ülést 930-ban tartották), és nagyon vigyáznak is rá. A parlamentben eredetileg természetesen csak férfiak kaptak helyet, de most már igen magas a női képviselők aránya is.

A képen nem sok minden látszik, de talán kivehető, hogy 1881-ben épült. Bazaltból. Az emeleti ablaksor négy szélső ablaka fölött fomborművek láthatók, amelyek Izland 4 védelmezőjét ábrázoljákk. Az izlandiak úgy gondolják, hogy olyan hatékonyak voltak ezek a lények, hogy a viking hajósok azért helyeztek ijesztő figurákat a hajóorra, hogy elijesszék őket, és el tudják foglalni a földjüket.

Az épület mellett egy hölgy szobra látható. Ő Ingibjörg H. Bjarnason, aki 1922-ben első nőként lett Izlandon parlamenti képviselő. Szoknyája még most is lobog a szélben, és fordított piramis alakú talapzatán arra vár, hogy mások is mellé álljanak.

Ingibjörg pont rálát a parlament épületével szemben méltóságteljesen álldogáló Jon Sigurdsson szobrára. Jon Sigurdsson az izlandi függetlenségi mozgalom első nagy alakja volt, születésnapja ma nemzeti ünnep. 

[Itt majd egy kép is lesz majd, ha megtalálom.]

A Parlament nagyon kedves belülről is. Nem túl nagy, de pont elég a 63 képviselőnek és az őket segítő alkalmazottaknak. Bár az utóbbiak egy része a szomszédos épületekben kapott helyet. Jöjjön most néhány kép különösebb kommentár nélkül.

Volt még egy dolog, ami nagyon tetszett: a képviselők nem frakciókban és nem a pártok szerint ülnek az ülésteremben. Az ülésszak elején mindenki húz egy számot, és egy évig az lesz az ő helye.

Hamar vége lett a látogatásnak, nagyon jól éreztük magunkat. A Parlament kommunikációs szakemberei is örvendtek, ami abból látszik, hogy ilyen szépeket írtak rólunk: Hópur kennara á vegum Erasmus plus komu í heimsókn í morgun og tók Helga Einarsdóttir fræðslustjóri á móti þeim. Hópurinn fékk leiðsögn um Alþingishúsið og kynningu á þeirri fræðslustarfsemi sem í boði er fyrir öll skólastig. Við þökkum þeim kærlega fyrir komuna.

A parlamenti program után visszabattyogtunk a tengerészeti múzeumba, ahol egy kis történelemóra várt ránk. A maradék időben pedig óratervet készítettünk arra, hogyan lehet a nemzeti örökséget az oktatásban felhasználni. A feladat az volt, hogy készítsünk egy projekttervet, amely lehetőleg kapcsolódik a szűkebb lakóhelyhez is, és lehetőséget ad különböző területek - történelem, építészet, zene, gasztronómia - szintézisére. Mi ezt alkottuk Katival.

Miután mindenki bemutatta a tervét, megkaptuk a tanúsítványt, aztán volt még egy fél napunk, mielőtt elindultunk volna az utolsóelőtti programra. Ezt a pár órát főleg sétálással töltöttük: ismét végigmentünk Reykjavík szivárványos utcáján, majdnem megkóstoltuk a híres izlandi hotdogot (helyette pulled bárányhússal készült változatot ettünk, ami kicsi, de ízletes volt), nézegettük az utcai művészet néhány megnyilvánulását.

Az esti program a Kék Lagúna volt, ahol kb. két órán át áztunk a magas szilikontartalmú és gyanúsan opálos kék termálvízben. A jegyhez járt egy arcmaszk és egy ital is, de nagyon kulturált módon mind a nyolc zuhanyzófülkében volt tusfürdő, sampon és hajkondicionáló. Nagyon jót pihentünk itt, jó volt az egész hetes sűrű program után egy kicsit semmit sem csinálni. A képen a lagúnából kivezetett víz látható, ennél egy fokkal több ember volt a fürdőben.

Már háromnegyed tíz volt, mire elindultunk visszafelé, és végre naplementét is láttunk. Legalábbis a kezdetét... Ezt a szép képet Betti, a nagyon kedves aquincumi kolleganő készítette.