Valójában nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok Izlandra. Most mégis Reykjavík közepén írom a bejegyzéseimet - ha nem halt volna meg Erasmus, akkor most azt mondanám, éljen!

Pont ott vagyok, ahol a szívecske. Balra pedig egészen közel van Grönland... De szerintem nem lesz időnk átmenni két előadás között.

Hát az utam azzal kezdődött, hogy megtanultam a legfontosabb kifejezéseket: Köszönöm, Helló, Nem eszem halat. Meg azt is, hogy beszélek angolul, amit ugyebár teljesen felesleges izlandi nyelven mondani. A nyelv hangzásának megszokása érdekében pedig végignéztem két izlandi nyelvű skandináv noir filmsorozatot.

Tegnap még koncerteztem egyet a kórussal, ma délelőtt pakoltam, délután pedig már két barátnőm társaságában Ferihegy felé száguldottam. A repülőút megint nagyon tetszett, bár a 4. óra környékén már kezdtem úgy érezni, hogy egy kicsit sok a jóból. A sok üldögélésért azért kárpótolt a táj. Megint láttam Dunakeszit, integettem a családnak, elsuhantunk a napfényben aranyosan tündöklő Naszály felett, aztán mentünk tovább Szlovákián és Lengyelországon észak felé.

A felhőknek persze megint nem tudtam ellenállni. 

És ez a kép azt is bebizonyította, hogy az új telefonom egész tisztességes képeket is tud csinálni.

Aztán csak megérkeztünk Izland fölé, de a szigetből nem sokat lehetett látni a felhők miatt. Néha-néha azért előbukkant az a furcsa táj, amit aztán a buszból csodáltunk (ám nem feltétlenül szerettünk meg). Azért nem volt annyira szürke minden, mint ahogy a képen látszik, de a sötétített ablaküveg nem használt az egyébként is eléggé kísérteties tájnak.

Itt eddig a hegyek jelentős része vulkánnak tűnt, és néhol némi pöfékelést is véltünk felfedezni. Ez volt menetirány szerint jobbra. A másik oldalon időnként felbukkant a tenger, illetve a minket a csokoládés puffancs repedezett felszínére hasonlító köves talaj. Ami nem nagyon érvényesül, de kárpótlásul felbukkan egy hajó.

Helyi idő szerint negyed 9 körül már Reykjavík utcáit jártuk. Különösebb nehézségek nélkül meg is találtuk házikónkat néhány kuka mögött. A belseje azért sokkal jobb, a helyi körülményekhez képest nagynak tekinthető. Jó meleg van benn. Kint egyébként 10 fok körül van most, úgyhogy azért kabátot is vettünk, amikor végigsétáltunk az utcánkon (ami egyébként a város legjelentősebb vásárlóutcája, a végén Reykjavík egyik híres templomával.

Útközben meg sok cuki házat láttunk. Íme egy kirakat és egy kávézó:

A kirakatokban néha árakat is láttunk, és csak egy szaporodott azoknak a tárgyaknak a száma, amiket soha nem fogunk megvenni. Az élelmiszerboltban is csak hüledeztünk, de azért vettünk mjölköt és smjört is. Meg persze skyrt. A helyi népességgel is kapcsolatot teremtettünk. Pontosabban a helyi népesség egy tagja teremtett kapcsolatot velünk. Azt mondta, Izlandon feltétlenül együnk lazacot (füstöltet), aztán megszagoltatott velem egy doboznyi rendkívül büdös cápakockát. Ezen a ponton elsüthettem volna az izlandi mondatot, de sajnos elfelejtettem. Még egy kicsit sétáltunk, aztán hazajöttünk. A zuhanyzóban kedves meglepetésként a kénköves pokol fogadott minket, legalábbis a vízről kiderült, hogy se nem szagtalan, se nem íztelen. De legalább folyadék. 

Most próbálunk aludni egy kicsit, bár az egyik étteremben vidám emberek vannak. Biztosan arra várnak vidáman, hogy lemenjen a nap.