Az úgy kezdődött, hogy a gyerekek (nem sajátok) pár éve bevállaltak egy EU-s versenyt. Először a regionális fordulóig jutottak el, másodszor az országos hatodik helyig, az idei tanévben pedig az országos második helyig. Ami azzal járt, hogy nyertek egy utat Strasbourgba egy Európai Parlamenti szimulációs játékra. Egyik kollaganőm-barátnőm egy remek útitervet is készített, így ma a Dunakeszi városi önkormányzat és az iskolai alapítvány támogatásával hajnali ötkor (jajjjj!) el is indulhattunk az iskola elől. Ez utóbbi tényből már sejthető, hogy nem volt túl nagy hangzavar a buszon. Hely viszont volt elég, így kényelmesen el tudtam foglalni két ülést is.

Néhány rövid szünet után Augsburgban álltunk meg hosszabb időre, hogy megnézzük a Fuggereit. Ez Európa első, 1521-ben létesített szociális lakótelepe, ahol a rosszabb helyzetben lévő, de dolgozni tudó és akaró augsburgiak kaptak olcsón lakást. Itt:

Azért Franz Mozart biztosan nem gondolta, hogy egyszer emléktáblát kap itt. Bár ezt inkább az unokájának köszönheti...

Na de mi kellett ahhoz, hogy valaki itt lakhasson mindössze évi egy rajnai guldenért (ma ez 88 cent, és igen, ma is ennyi az éves lakbér)? Katolikusnak kellett lennie, augsburgi lakosnak kellett lennie és meg kellett fogadnia, hogy naponta 3 imát elmond a Fuggerek lelki üdvéért.

A középkor után egy kis időutazást tettünk a második világháború korába is, mert megnéztük az akkor kialakított bunkert. Ott nem fényképeztem, csak 12 évvel ezelőtt. Majd egyszer meg keresem azokat a képeket.

Hát ennyi volt mára. A városnézés után elbuszoztunk Blaubeurenbe, ahol elfogyasztottuk remek sajtos tésztánkat. Én borsós répát is ettem hozzá a gyümölcsös joghurt előtt. Most már csak meg kell várni, amíg a diákok is elálmosodnak. :-)