A mai nap elég nehezen akart elindulni, de aztán csak sikerült összeszednem magamat. Már tegnap kitaláltam, hogy a helyi Hadtörténeti Múzeumba fogok elmenni, úgyhogy utána is néztem egy kicsit annak, mit is érdemes megnézni.

A Rambla becenevű úton battyogtam végig. Ez amolyan főútvonal, ahol középen gyalogos sáv van, ennek két oldalán mehetnek az autók.Rengeteg bolt van, de ezek nem tántorítottak el úticélomtól. Bezzeg a városi partk... Nagy örömmel konstatáltam, hogy néhány pálmafajtát már megismerek (pl. azt, amelyiket Bismarckról neveztek el, de most nem fényképeztem le). Az első képen érdemes megkeresni az embereket - aztán jöhet a megdöbbenés, milyen nagyra is nőttek ezek a növények!

Végül azért csak eljutottam a múzeumig, ami egy XIX. századi erődítményben kapott helyet.

Sok újdonságot megtudtam Nelson admirálsról. Azt hiszem, még nem írtam le, hogy Nelson is járt Tenerifén, bár a végkifejletet figyelembe véve biztosan nem biztos, hogy a kedvenc helyei közé tartozott. Az angol haditengerészet ugyanis támadást intézett a sziget ellen: a terv az volt, hogy a meglepetésszerű támadást végrehajtó hajók és a közben partra tett katonak együttes erővel jól megverik a spanyolokat és elfoglalják a szigetet. A végeredmény totális kudarc lett az angolok számára. Sőt, Nelson admirálist (akinek talán ez volt az egyetlen veresége) eltalálta egy repesz az egyik ágyúból, és olyan komoly sérülést szenvedett, hogy a jobb karját könyöktől lefelé amputálni kellett. Az ágyú az El Tigre, azaz a Tigris nevet viselte, és az útikönyvek szerint a spanyolok büszkén őrzik a múzeumban több, az angoloktól megszerzett ágyú és zászló társaságában. (Sok ágyút láttam, de a Tigris nagyon elbújt. Most derítettem ki, hogy ez nem csoda, mivel időközben átszállították egy másik múzeumba a városban. Azért nem nehéz elképzelni, olyan, mint aminek a képét mindjárt be is szúrom.)

Nagyon érdekesek voltak a modellek, amelyekkel Kolumbusz és a többi spanyol felfedezők korának hajóit mutatták be. A következő három hajó Kolumbusz hajóinak mása, utána pedig Magellán hajója következik.

A múzeum másik szintjén témakörök szerint csoportosították a tárgyakat. Voltak zászlók, egyenruhák, vágó- és szúrófegyverek, elektronikai eszközök. Számomra itt a késgyűjtemény és egy eredeti Enigma volt.

Miután alaposan kinézelődtem magam, majdnem elmentem a szomszéd faluba, de aztán meggondoltam magam, mert nem akartam megint nagy rohanással végezni ezt a kellemes, andalgós délelőttöt. A tétovaságomnak köszönhetően azonban találtam még egy falmaradványból kialakított emlékművet és Nelson hajójának vasmacskáját, ami csak úgy heverészett egy talapzaton. (A spanyolok egyébként háromszor győzték le itt Santa Cruznál az angolokat, ezért a város címerében három oroszlán látható, amelyek arra emlékezteti a helyieket, hogy milyen ügyesen lenyomták a gonosz briteket.)

Ekkor már tényleg el kellett indulnom a szállásra, úgyhogy már csak néhány kismadár és egy gombóc fagyi kedvéért álltam meg.

A délutánt ismét a továbbképzés töltötte ki. Ezúttal a drámapedagógiai módszerek voltak terítéken: rengeteg játékot kipróbáltunk, és azt is megnéztük, hogy lehet a különböző tantárgyakhoz adaptálni. A képzés ezen része főleg körben állásból, ugrándozásból és szaladgálásból állt, de mindenki nagyon élvezte. Nagyon sokat nevettünk, ami annyira összehozta a társaságot, hogy a csoport jelentős része együtt vonult el éttermet keresni a vacsorázáshoz. Ez nem volt könnyű feladat, de végül csak sikerült egy helyet találni. Az ádázabbak tengeri herkentyűs paellát, a bölcsebbek viszont sertéslapockát rendeltek. Az utóbbiak finom (és jó drága) helyi sört ittak hozzá.

A szállásra visszaérve még egy focimeccsre is maradt idő, legalábbis az utolsó fél órára - legalább két gólt rúgtak a közeli stadionban, aminek rettenetesen örültek. De most már csend van, béke és nyugalom, megyek is aludni, hogy holnap frissen és üdén vehessek részt az egész napos kiránduláson. Már alig várom!