Strasbourg gyönyörű. Jó, nekem igazából az Európai Parlament épülete is tetszik, de azért minél régebbi egy építmény, annál szívesebben gyönyörködöm benne. Erre a napra az volt a terv, hogy először a Batorama egyik hajóján megnézzük a várost a víz irányából, majd a legszebb részeket gyalogosan járjuk be. 

A Batorámán nagyon sok dolgot megtudhattunk a városról és történetéről, aminek nagy részét a hazatérésünk óta eltelt két hét alatt elfelejtettem. Úgyhogy talán jobb, ha a puszta képeknél maradunk.

Strasbourg a vízről:

A hajókázás egyik legérdekesebb része ez alkalommal is a zsilipelés volt, amit a diákok nagy lelkesen rögzítettek videókon, fényképeken. Én csak csendben követtem a vízszint változásait. Nagyon megnyugtató volt.

A csatornázás után az volt a terv, hogy közösen megnézzük a dómot, de éppen szünet volt, így elengedtük a gyerekeket. Mi magunk vettünk jegyet az asztronómiai óra megtekintésére. Igazából ingyen is meg lehet nézni, de így láthattunk egy ismeretterjesztő videót (ami franciául és németül szólt felváltva, miközben hangyányi méretű betűk álltak össze valamivé, amit nem láttam), meg az órát működés közben. 

Az óra eredetijét a középkorban készítették, de aztán elromlott és egy idő után egyes alkatrészei a múzeumban kötöttek ki. Viszont egy kisfiú meglátta a templomban az órát, és megfogadta, hogy ha nagy lesz, megjavítja. Így is lett. Kitartó munkával rekonstruálta és restaurálta a szerkezetet, ami nem csak az időt mutatja, hanem a holdfázisokat, az adott naptári év mozgó ünnepeinek időpontjait, sőt a napfogyatkozások dátumait is.

A templom kívül és belül is lenyűgöző, de én azért elfogult vagyok, a gótikus katedrálisok a gyengéim. És a rózsaablakok. Ebből a mintából például csodaszép matricafesték-műalkotást lehetne csinálni. Majd, ha nyugdíjas leszek.

A következő megállónk Petit France volt, ahol másik gyengéim, a favázas házak sorakoznak egymás mellett, néhol kedves összevisszaságban.

A házak közül a legrégebbi a cserzővargák háza, amely 1572-ben épült, de a többiek sem panaszkodhatnak korukra. A kilátás egyébként bármelyik csatorna bármelyik hídjáról gyönyörű.

Addig addig bandukoltunk, míg eljutottunk a Vauban által tervezett hídig, ami egyúttal gát is és védelmi célokat szolgált. Most leginkább turisták mászkálnak rajta igen lassan, mivel elképesztő a kilátás onnan.

Mi is elidőztünk itt egy darabig, aztán visszasétáltunk a városba és vettünk némi ételt és ajándékot. Aztán összeszedtük a diákokat és mentünk is vissza a szállásra. Másnap reggel el is indultunk, hogy pár óra elteltével visszatérjünk Blaubeurenbe. De ez már egy másik bejegyzés lesz.