Ez volt az utolsó nap. Legalábbis ezen az úton. Remélem, valamikor még visszatérhetek ide. Mondjuk az északi fény kedvéért, amihez remek kedvcsináló volt a mai látogatásunk a Perlanban. Addig azonban még sok gyalogolnivalónk volt. Először is kiköltöztünk az apartmanból, könnyes búcsút véve a mini ólomvikingektől és a bejáratnál sorakozó kukáktól. Utána elráncigáltunk a bőröndöket a szállodába, ahol más csoportok kurzusai és a szervezők főhadiszállása volt. Itt nagyon kedvesen befogadták a bőröndöket és még csak fizetni sem kellett értük. Ezután elgyalogoltunk a Perlanba, ahol mindenféle videók és bemutatók vártak ránk. Megnéztünk egy vulkános, egy kőzetlemezes videót, gyönyörködtünk az északi fényben és besétáltunk egy jégfolyosóba, ami -10 celsius fokos volt. Nem volt rossz az egész, de inkább ezzel kellett volna kezdeni az egész reykjavíki látogatást, nem a végére hagyni.

A Perlanból visszagyalogoltunk a városba. Vettünk egy tekercs folpackot, hogy rögzítsük Natasa gyengélkedő bőröndjét, aztán mentünk is a csomagokért. Aztán elindultunk a buszpályaudvar felé, ami meglepően messze volt. De legalább útközben megnéztük még egyszer a tavat és a partján álló szobrot (Az ismeretlen bürokrata).

A buszon még készítettem pár képet, a ragyogó időben jól látszott a nem is olyan messze működő vulkán, a Reykjanes-félszigeten köpködő Litli-Hrútur. A figyelmes szemlélő még egy kis lávát is láthat a képen.

Ezzel búcsúztunk Izlandtól. A szigetet még egy kicsit láthattuk a repülőgépről, de aztán nagyon gyorsan eltűntünk a felhők között, magunk mögött hagyva a vízeséseket, alvó és működő vulkánokat, termálvizeket, trollokat és elfeket.

Már csak egy meglepetés várt ránk a 4,5 órás repülőúton: egyszer csak elkezdett sötétedni és hamarosan felbukkant alattunk a Hold, hogy aztán egyre fényesebb ragyogással kísérje végig utunkat.