Hát akkor vágjunk bele az újabb kalandba! Bár azért remélem, olyan nagyon nagy kalandok nem lesznek, csak olyan kezelhető méretűek.

Ma reggel még nagy tempóban próbáltam haladni a munkámmal, és csak kicsit motoszkált az agyam mélyén a gondolat, hogy talán inkább pakolni kéne. Aztán egyre inkább elhatalmasodott bennem, meg többen meg is jegyezték, hogy esetleg készülődhetnék. Szerintem kár lett volna túl sok időt hagyni, így is több felesleges dolgot pakoltam be. Bezzeg Anyukám simán befért egy kis hátizsákba. Mármint a cucca.

A vonatot nem késtük le, és a vonat sem késett - milyen unalmas kezdés! A repülőtéren is csak kisebb fennakadást okozott a hátizsákban felejtett kiskés, amit a biztonságért felelős hölgy sajnálkozó mozdulattal kobzott el. Barni hátizsákja volt, és a gyermek tényleg nem úgy nézett ki, mint aki bárkit le akarna szúrni. (Így viszont van egy ürügy, hogy miért kell feltétlenül elmennem az IKEÁ-ba.)

Ezután egy darabig nem történt semmi érdekes. Nem vettem egy újabb nagy doboz Ricolát, nem vettünk meg Zsófinak egy nagy plüss unikornist, nem álltunk rossz sorba és nem indult el a repülőgép időben. Viszont ellképesztő ügyességgel sikerült olyan helyet foglalnom a gépen, amihez nem tartozott ablak. De hamar rájöttünk arra, hogy úgysem láttunk volna semmit sem a sötétben - illetve Barni látott, ha egy kicsit kitekerte a nyakát a mögötte lévő ablak irányába. Útközben főleg szókeresőt játékot játszottunk Anyu tabletjén - egyszer azért sikerült megvernem.

A repülőtéren (a kijárat eszódosz, ami nagyon tetszett) már várt minket a megrendelt taxisunk, aki szépen elhozott minket a szállásunkra. Közben folyamatosan szórakoztatott, és gyorstalpaló tanfolyamot tartott a tavernákból és a hideg kávékból. Az már biztos, hogy a "freddo" (Vaszilisz kiejtésével frendo) szót semmiképpen nem fogom a cappuccinóval együtt használni, mert akkor jeget kapok bele. Nagyjából ennyivel bővült a görög szókincsem, mert minden mást elfelejtettem (illetve bővült volna, ha ez nem egy olasz szó lenne). De Vaszilisz erre is számított, és mondta, hogy nyugodtan írjak neki, majd felvilágosít. Közben már meg is tervezte a holnapi sétánkat az Akropolisz környékén, amely séta végén tán a Farneszi nevű helyen kell majd feltétlenül ennünk (kivéve, ha csirkét akarunk, mert az ott nincs). És ha el akarunk menni bárhova, csak szóljunk neki, kilométerenként 1 euróért bárhova elvisz. Közben mintegy mellékesen elmesélte Thészeusz történetét - hát Minotaurosz nem így mondta, hanem Minotavrosznak.

Nem nagyon bántam, hogy megérkeztünk az apartmanba, mert már kezdtem kicsit elfáradni. Itt még át kellett esni egy tárlatvezetésen az apartmanban, amit Nikosz, a házigazda-helyettes ejtett meg. A kicsi és a nagymamája már biztosan alszik, én még le akartam írni ezt a pár sort. Szerintem én leszek holnap reggel az utolsó, aki felébred.