Ez a nap már nem Firenzéről szólt. Reggel szépen összepakoltam, aztán búcsút vettem átmeneti otthonomtól. Aztán bőrönddel, hátizsákkal és fényképpel megrakodva még megnéztem a Palazzo Vecchiót, majd rájöttem, hogy ez a felszerelés nem túl optimális a városnézéshez. Így elballagtam a vasútállomásra, ahol hatalmas tömeg volt. Sikerült éppen időben vennem egy jegyet Pisába, de a járatot pár perccel később törölték. A következő vonat nagyon zsúfolt volt, ráadásul a bőröndöket sem lehetett feltenni sehova. Szerencsém volt, hogy 20 perccel az indulás előtt felszálltam, mert így találtam ülőhelyet.

Kb. 1 óra alatt értünk el Pisába, ahol a bőröndöt leraktam a csomagmegőrzőbe, én magam pedig elindultam utolsó olaszországi városnéző körutamra. Nem kellett sokáig gyalogolnom, hogy megtaláljam az első szépséget egy egészen pici, méreteihez képest viszont alaposan kidíszített templom személyében. Egy későbbi képen látni lehet majd, mekkora is valójában.

A következő és egyben utolsó megálló természetesen a dóm és a környéke volt: székesegyház, harangtorony, keresztelőkápolna. Nem lehetett nem észrevenni a sok embert, aki hülyébbnél hülyébb pózban ácsorgott a járdán belevigyorogva egy-egy kamerába. Nyilván mindenki a tornyot döntötte fel éppen, de a külső szemlélő számára meglehetősen nevetséges volt a jelenet.

Nekem komoly gondot okozott a torony lefényképezése, mivel állandóan ferde képeket csinálok, és ettől valahogyan egyenes lett a torony, de hát mindenki ismeri ezt a nevezetességet, úgyhogy inkább csak egy közeli képet teszek fel, amelyen látszik, hogy milyen szép. Férj szerint esküvői torta.

A keresztelőkápolna hatalmas, engem egy koronára emlékeztetett. Ha valaki egy kicsit ferdének látja, az azért van, mert ez is dől, mivel ugyanarra a homokos talajra építették, mint a tornyot. (Szerintem most kivételesen sikerült egyenesen tartanom a gépet.) A belső terében azt lehet megfigyelni, ahogy a román és a gótikus jegyek keverednek egymással - nem túl látványos módon.

Még volt annyi időm, hogy bemenjek a székesegyházba is:

A legszebb a szószék volt.

Ezek után már csak annyi maradt, hogy visszamenjek a városba, majd ki a repülőtérre. Ezzel a látvánnyal búcsúztam Pisától.

A repülőgépről is szép volt a kilátás.

Később láttam egy szép, formás Balatont és egy nagyon szomorú látványt nyújtó Velencei-tavat. Egy szép naplemente után megérkeztünk a hűvös és sötét Budapestre, ahol nem virágeső fogadott, hanem egy bánatos szemerkélés.