zen a napon (kedd) a délelőttünk szabad volt, ezért egyrészt volt időnk reggel molyolni (ennek a szónak később még lesz jelentősége), másrészt pedig el tudtunk  menni Helsinki Suomenlinna (svédül a kicsit tolkieni hangulatú Sveaborg néven ismert) nevű szigetére, hogy  megnézzük az UNESCO Világörökséghez tartozó erődrendszert. Megint a Helsinki-kártyát használtuk, de egyébként egy egyszerű vonaljeggyel is fel lehet szállni a kompra, amely 15 perc alatt visz át a szigetre. Pontosabban a szigetekre, mert az erdőrendszer több szigetre is kiterjed, ezeket hidak kötik össze.

Először azt a kis szigetet néztük meg, amely még most is a hadsereghez tartozik - haditengerészeti iskola van itt, ezért csak a kijelölt területen lehetett sétálni. A finn történelmet ismerve (hm...) az egyik épületen látható 1756-os évszámból egyértelmű, hogy az építkezést a svédek kezdték meg, hiszen ebben az időben Finnország a Svéd Királysághoz tartozott. A finnek nem voltak túl szerencsések, mert a svéd uralom után rögvest orosz uralom következett, és csak az első világháború idején sikerült megszerezniük a függetlenséget.

A szigeten van egy templom, ami egyben világítótorony is. A kerítés stílusosan ágyúcsövekből van összerakva, ami azért elég furcsa, de legalább nem vész kárba egy ágyú sem.

Nagyon érdekes volt maga az erőd, azt hiszem, számolni kellett volna, hány ágyú van elhelyezve. Vannak föld alatti folyosók is, ahová most nem mentünk le, inkább a falak mentén sétáltunk és gyönyörködtünk a kilátásban.

Egyébként szép időnk volt...

Nem szívesen indultunk vissza a belvárosba, de hát csak be kellett menni órára! Visszafelé közelebbi ismeretségbe kerültünk a helyi élővilággal. Az ebédünkre pályáztak.

Szerencsére mi gyorsabbak voltunk, így a sirályok hoppon maradtak. (Sajnálni azért nem kell őket, később az egyik olasz fagylaltját lopták ki a tölcsérből.)

A délutáni órákon tovább ismerkedtünk a finn oktatással, de ez talán egy külön bejegyzés lesz, most maradnék a kötetlen programoknál. Este újabb kalandban volt részünk, mivel indulás előtt pár nappal hirtelen felindulásból néhány órás gondolkodás után lefoglaltam egy naplementés programot. Nyilván nem a Nappal beszéltük meg a dolgot, hanem a Taiga Times nevű kis céggel, akik vállalták, hogy a résztvevőket elviszik egy természetvédelmi területre sétálgatni és enni. Mivel ez jó kombinációnak tűnt, végül beneveztünk. Nem bántuk meg. A vezetőnk Jeoff volt, aki kanadai, de négy éve Finnországban él. Vendég meg nem volt más, csak mi ketten (mondjuk először nekem sem sikerült lefoglalni a helyünket, és lehet, hogy más is így járt), aminek kimondottan örültünk. Porkkala volt az úticél - ez egy félsziget, amely 1944 és 1956 között szovjet haditengerészeti bázisként működött, most azonban kedvelt kirándulóhely. A szovjetek előtt a finn trollok játszottak még jelentős szerepet a térségben.

Kb. 50 percet autóztunk a helyszínre, ebből kb. 20 percet természetvédelmi területen, ahol elvileg sok őzet és szarvast lehet látni. Ez alkalommal nem jöttek elő, de a táj kárpótolt minket. Az autót egy parkolóban hagytuk, onnan indultunk el egy kellemes sétára, amelynek végén egy tengerparti sziklán elhelyezett asztalnál meg is vacsoráztunk.

A következő képen némi zuzmó látható (már ahol éppen nem homályos).

Ebben az erdőben még a félig kidőlt fák is továbbnőnek, csak nem az ég felé, hanem a földön.

A tengerparton is mentünk, nagyon szép volt! Az alábbi kép pont ezt bizonyítja. Egy érdekesség: a környék tele van kevéssé a tájba illő szikladarabokkal. Ezek úgy kerültek ide, hogy a trollok mérgesek lettek az őket megzavaró emberekre, és jól megdobálták őket.

Végül egy ilyen sziklás helyen pihentünk meg.

Amíg mi a sziklákon heverésztünk és gyönyörködtünk a naplementében (még szerencse, hogy ez itt, a nyári Finnországban igen hosszadalmas folyamat!), vezetőnk vacsorát főzött. Kaptunk kolbászt, ami inkább hurka volt, csak rizs helyett árpa volt benne és nem mustárral ettük, hanem vörösáfonya-lekvárral.

A háttérben látható egy csésze áfonyalé és egy tál karéliai pite. A pite rizzsel van megtöltve, és vajas tojáskrémmel fogyasztják. A vacsorához tartozott egy kupac sült halacska is, amelyek közül kettő nagy hősiességgel megettem. A sok finomságot végül gyógynövényteával öblítettük le. A fából készült evőalkalmatosságok helyi termékek - a sétahajózás közben azt is megtudhattuk, hogy ezek varázserővel bírnak mindaddig, amíg valaki el nem mosogatja őket mosogatószerrel.

Vacsora után visszamentünk a kocsihoz - közben újabb részleteket tudtunk meg a trollokról -, majd elindultunk hazafelé. Útközben sok őzet és szarvast láttunk, sőt Kati annyira ügyes volt, hogy még egy jávorszarvast is észrevett egy kölyökszarvas társaságában. Erről sajnos nincs képem, de nem is baj. Higgyétek el, hogy hatalmas élmény volt!