Lassan közeledünk a végefelé, ma volt az utolsó alkalom, hogy kis csoportunk egyedül ülésezett. Mivel erre délután került sor, a délelőtt megint szabad volt.

Már szerda este az az ötletem támadt, hogy megnézem a napfelkeltét - szerény számításaim szerint éppen a tengerből lehetett számítani a Nap megjelenésére. És mivel tél van (bár ezt ebben a melegben hajlamos vagyok időnként elfelejteni), nem kellett olyan nagyon korán kelni ehhez. Pont a megfelelő időben, 8 előtt pár perccel, már felkészülten vártam a nagy eseményt a zenei központ terének sarkában. Biztos szép lett volna, ha nincsen egy undok felhőréteg az óceán fölött.

A következő képet még a napfelkelte előtt készítettem. Azért érdekes, mert a víz felett egy sárgás sáv látható.

Az a sárgás dolog pont az, aminek látszik: homok. Azért van olyan meleg mostanában, mert Afrika felől fúj a szé, ami viszont nem csak meleget, hanem homokot is hoz magával. Tegnap az idegenvezetőnk mondta is, hogy itt Tenerifén úgy tartják, hogy ha Marokkóban az arabok takarítás közben kirázzák a szőnyeget, minden por ide száll belőle.

Maga napfelkelte ennyire volt látványos:

Egy kis nézelődés után elmentem a közeli buszpályaudvarra, ahonnan Candelariába vitt a busz (helyi tájszólásban guagua - biztos nem sikerült kimondaniuk a valóban rendkívül bonyolultan hangzó "busz" szót). Azért akartam elmenni ide, mert már több olyan szobrot is láttam, amelyet a híres candelariai Madonnáról mintáztak. A napfelkeltés projekt miatt egész hamar odaértem a városka főterére, ahol a templom áll. Elég furcsán, mivel a főbejárata nem a térről nyílik. De ezt csak később vettem észre. Először a parton álló szoborsor tűnt fel, amelyek egykori guancs vezetőket ábrázolnak. A guancsok voltak Tenerife őslakosai, állítólag valamilyen berber népcsoporthoz tartoztak, akik időszámításunk kezdete előtt 600 évvel jelenhettek meg a szigeten. Békésen éltek itt egészen addig, amíg meg nem jelentek az európaiak, ezután viszont nagyon gyorsan kihaltak, illetve beleolvadtak a hódító spanyol lakosságba. Nem mindegyiküket mészárolták le, ugyanis az egyik király talált egy szobrot a tengerparton. Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha elárulom, hogy bizony a Szűz szobrát találták meg. Az európaiak úgy döntöttek, hogy a szobor érintésétől annak hordozói (meg főleg a király) megkeresztelődtek, ezért őket békén hagyták.

Maga a templom, ahol a híres kegytárgyat őrzik (a Basílica y Real Santuario Mariano de Nuestra Señora de la Candelaria) a XX. században épült. Nem csúnya maga az épület sem, sőt igen hangulatos.

A szobor viszont tényleg egészen különleges.

Ezután még megnéztem egy kis kápolnát a tengerparton, ami valaha egy barlangba épített remetelak volt, aztán jó pár percet azon töprengtem, hogy merre is menjek tovább. Eredetileg Güimarba szerettem volna eljutni, ahol a guancsok által épített piramisok voltak, de gyalog majdnem 2 óra lett volna, busszal pedig másfél, úgyhogy végül lemondtam a megtekintésükről.

Visszajöttem Santa Cruzba, végiggyalogoltam a piacon. Ott megcsodáltam a helyi krumplikat, amiből mindenféle van, még fekete belsejű is. Ha jól emlékszem, Dario azt mondta, kb. 20 félét lehet kapni a szigeten. Azt is mondta, hogy a fekete krumpliért a szárazföldön elképesztő pénzeket is elkérnek néha. Szóval nagy áhítattal megtekintettem a krumplit. Sőt, burgonyát, ha már ilyen előkelő dolog. Láttam mindenféle érdekes gyümölcsöt is, de ezek egy részét már nálunk is lehet kapni, meg egyébként a Természettudományi Múzeumba készültem, ahol már van elég növény.

A Természettudományi Múzeum nem is az, és ez már a spanyol névből is kiderül: Museo de Naturaleza y Arqueologia, azaz a természet és a régészet múzeuma. Érdekes párosítás, főleg mert mindkét emelet van kiállítóterem mindkét témában. A látogatást a földszinten kezdtem, ahol nagyon érdekes videók segítségével idézték fel a vulkánok működését és a sziget keletkezését. Már ekkor megismerkedhettem a Kanári-szigetek tagjaival - mindegyik ekoszisztéma élővilágát egy-egy videó mutatta be, amelyek szerencsére egyszerre mentek, így kicsit rövidebb volt. Főleg azt a képernyőt néztem mindig, ahol madarak vagy növények voltak, a bogarak nem tudtak nagyon lenyűgözni.

A legjobb az őskövületeket bemutató terem volt. Hatalmas megkövesedett csigák, ammoniták, meg csuda tudja, még micsodák kaptak itt helyet. Növények is, nekem a legjobban az alább látható faág volt, ami kb. félméteres volt, és szerintem simán elmenne valamilyen szobadísznek így is.

Azért mutatok egy marslakót is:

A régészeti részlegen főleg a guancsoknál időztem el: remek videókkal mutatták a kísérleti régészek, hogy készültek a kerámiaedények (nem használtak fazekaskorongot), a csonteszközök, az állatbőr ruhák. Természetesen voltak leletek is kiállítva: edények, csont- és kőeszközök, kisebb-nagyobb, de inkább nagyon kövekbe karcolt feliratok, minták. Meg múmiák is, de nekik nem örültem. Nem is fényképeztem itt, csak néhány feliratot, ami persze spanyolul volt, de megértettem szinte mindent.

A múzeumlátogatás után megint szembetaláltam magam a kedvenc templomommal, úgyhogy ebből az irányból is lefényképeztem.

Ezután vettem néhány dolgot, aztán visszajöttem a szállásra ebédelni, hogy jól bírjam a délutáni órát, ami nagyon jó volt. Először a Kahoottal ismerkedhetett meg, aki még nem ismerte, aztán megismertünk egy másik, plickers névre hallgató alkalmazást, amelynek segítségével olyan osztályban is lehet online kvízt játszani, ahol csak egy kivetítő és egy okostelefon van (a tanárnak). Aztán a csoport úgy gondolta, hogy inkább folytassuk a játszást, úgyhogy újabb remek játékokkal ismerkedtünk meg, a szokásos jó hangulatban.